Menedzser: - Mario, már megint késtél.
Mario Balotelli: - Nem is késtem sokat.
Menedzser: - Három órája ülök itt.
Mario fogja, leveszi a pólóját, és hozzávágja a földhöz.
Menedzser: - Na, nyugalom Mario, nem BL meccsen vagy. Vedd vissza szépen a pólód.
Mario: - Nem kell ez a polo. Milan mezt akarok!
Menedzser: Jaj Mario, hányszor kell még ezt átbeszélnünk. Nem kellesz Olaszországba, nem neked való.
Mario: - De én olasz vagyok!
Menedzser: - Én meg tádzsik. Na szóval, nem mehetsz a Milanba, mert az első nap agyonszúrkálnak az utcán.
Mario: - És a Juventus?
Menedzser: - Akkor meg én foglak agyonszurkálni.
Mario: - Nem tetszik ez nekem. Van kokód?
Menedzser: - Nincs.
Mario: - Akkor minek hívtál ide?
Menedzser: - Mivel a saját szurkolóid rendszeresen kifütyülnek, a saját csapattársaid felváltva fenyegetnek meg az öltözőfolyosón és Milan mezben flangálsz az országos tv-ben, gondoltam ideje csapatot váltani.
Mario: - Milan?
Menedzser: - Mondom, hogy felejtsd el Itáliát. Anglia.
Mario: - Az mi?
Menedzser: - Egy ország, ahol nem fütyülik ki a hozzád hasonlókat. Olyan csapatok játszanak ott, mint a Manchester United, a Liverpool, a Chelsea vagy az Arsenal.
Mario: - Jól hangzik. És melyikbe mennék?
Menedzser: - Egyikbe se. Az Arsenal érdeklődött felőled, mert fiatal vagy és néger, de rájuk szólt az egyenjogúsági miniszter, hogy ez már lassan negatív diszkrimináció a fehérek ellen és ideje fehér gyerekeket igazolni.
Mario: - Manchester jól hangzik.
Menedzser: - De még mennyire! És nagyon szeretnének téged náluk látni.
Balotelli szemei könnybe lábadnak.
Mario: - Valóban, van aki szívesen lát engem?
Menedzser: - Ők minden szemetet szívesen látnak.
Mario: - Ő világ legnagyobb edzője azt akarja, hogy együtt játszak olyanokkal, mint Wayne Rooney vagy Ryan Giggs…
Menedzser: - Nem teljesen…
Mario: - …hogy kifussak a Stamford Bridge szent gyepére…
Menedzser: - Old Trafford.
Mario: - …és büszkén viseljem a United vörös mezét…
Menedzser: - Mario…
Mario: - …és a szurkolókkal együtt énekeljem, hogy ‘You’ll never walk alone’!
Menedzser: - Az a Liverpool.
Mario: - Igen, igen, minden vágyam, hogy a Manchester Unitedben játszhassak!!!
Menedzser: - City, Mario, Manchester City.
Mario: - Mi?
Menedzser: - Alex Ferguson valóban vonzódik az írástudatlan futballistákhoz, de náluk szóba se kerültel. Ellenben a Citynél tart karokkal várnak.
Balotelli összeroskad a székében, és mélán magaelé bámul.
Menedzser: - Ne szomorkodj Mario, a Citynél igazi otthonra lelsz.
Mario: - Mert?
Menedzser: - Kezdjük ott, hogy nem kell megtanulnod angolul, Mancini az edző. Aztán, olyan támadókkal játszhatsz majd együtt, mint Tévez és Robinho. Nyugi, jól ki fogsz velük jönni.
Mario: - Mert?
Menedzser: - Mert egyikőjük se tud angolul, és szintén utálnak edzeni.
Mario: - Tényleg?
Menedzser: - Bizony ám, és régi motorosok se lesznek akik leköphetnének téged. Mindenki kb. 2-3 éve játszik itt. Sőt, a Touré testvérek külön kérték, hogy igazolj oda, mert kicsit egyedül érzik magukat.
Mario: - Hát ez remek! Mennyit fizetnek?
Menedzser: - Amennyit akarsz! Egy arab sejké a csapat, és több pénze van, mint homok a sivatagban. A kisebbik Touré például most kötötte meg a Premier League legmagasabb szerződését, heti százezer fontért.
Mario: - Az lírában mennyi?
Menedzser: - Mario, 8 éve nincs líra.
Mario: - Jó, akkor mondjuk…legyen heti 180 ezer font!
Menedzser: - M-m-m-mennyi?! Jaj várj, csörög a telefonom.
A menedzser előveszi a telefonját.
Menedzser: -Halló… Igen, én vagyok Mario hivatalos gyámja…akarom mondani képviselője. Igen…igen, már mennek a tárgyalások…nem tudom milyen múltja van a klubnak…aha…de hát a Touré testvérek…aha…értem…jó…viszont látásra.
Leteszi a telefont.
Menedzser: - Mario, szereted tea z Oasis nevű zenekart?
Mario: - Imádom!
Menedzser: - Na, csak mert most hívtak a Gallagher testvérek, hogy ha odamersz igazolni hozzájuk, összeverik a fejemet egy bárszékkel.
Mario: - Akkor most mi lesz?
Menedzser: - Felhívjuk a Bayern-t.
